Az én városom

A választások közeledtével újra előveszik Újbudán az ügyészségi csodafegyvert?

Akár azt is hihetnénk, hogy ennél nagyobb fantáziával megáldott emberek vezetik jelenleg Újbudát, de újra tévednünk kellett. A választáshoz közeledve és látva, hallva az itt élő emberek elégedetlenségét, úgy gondolták, húzzuk elő a 2010-es, jól bevált módszert. Használjuk az ügyészség mindent elsöprő erejét és próbáljuk meg lejáratni a győzelemre is esélyes ellenfelet.

Azt mondom, itt a vége! Eddig és ne tovább! Nagy türelemmel, hallgattam, nem szóltam, nem támadtam, nem jeleztem a sok hazugság, csúsztatás, dilettantizmus idején, hogy urak álljanak már meg egy percre, de ennek most vége! Elindulok! Mindenféle értelemben. Elindulok a tények elferdítése ellen, elindulok a becsületem megvédése érdekében és 2014-ben elindulok a választáson is!

De mi is történt? Mintha csak a Tanú egyik emlékezetes jelenete elevenedett volna meg 2013 Újbudáján. A pártközlönyként funkcionáló kerületi média, a polgármester és régi barátja által megtartott sajtótájékoztató alapján, öles betűkkel hozta a hírt: Molnár Gyula, Újbuda előző polgármestere 120 milliós vagyoni hátrányt okozott. A hírt gyorsan átvették az országos online és nyomtatott hírforrások, köztük az Index is. Se tárgyalás, se védőbeszéd, egyből a megfellebbezhetetlen ítélet. Virág elvtárs legjobb újbudai tanítványai hozták a formájukat, a mindenkit csak összezavaró tények helyett egyből az ítélet került elő a táskából.

Ez volt a beruházás előtti állapot. Töredezett, felpúposodott betonpályák, a sportcentrumnak még nyoma sincs. Ha most is így nézne, ki akkor érte volna kár az önkormányzatot.
Nagyításhoz kattints a képre!

De nézzük mi is történt! Minden egyes döntésemben, döntésünkben a közösség és Újbuda érdekei vezettek. Minden pillanatban igyekeztünk a lehető legjobb megoldást megtalálni a feladatok, a problémák megoldására. Ha nem volt lehetőségünk saját forrásból egy feladatot megoldani segítségül hívtunk külső erőket, ahogy tettük ezt ebben az esetben is. Ha nagyon leegyszerűsítem a dolgot, akkor azt mondhatom, hogy a most károkozásnak beállított tranzakcióban 120 millió forintért az önkormányzat hozzájut egy 270 millió forintot érő ingatlanhoz. Kérdezem én, hol itt a kár? Vagy ők már tudnak valamit, nem azt és nem úgy akarják csinálni ezzel az ingatlannal, amit normálisan kellene tenni? Üzemeltetni, használni a közösség javára és a bevételekből törleszteni a hitelt.

És egy kis matematika. Milyen fideszes logika, kétharmados törvénnyel módosított Pitagorasz tétel alapján jön ki a 120 milliós veszteség? Ez egyetlen esetben lenne helytálló: ha a megszerzett ingatlan egyetlen petákot sem érne. Ha egymilliót ér, akkor 119 a veszteség, ha 120 milliót, akkor se veszteség, se nyereség. Minden, ami efölött van, az a kerület anyagi nyeresége. Ezt erősíti meg az utóbb titkosított levél is, ami egy általuk készített értékbecslésre hivatkozik, ami szerint az ingatlan többet ér a bekerülési értéknél. Ha egyáltalán van bekerülési érték, merthogy ma még az sem biztos, hogy az önkormányzatnak kell-e fizetnie. És még arról, a nem forintosítható nyereségről nem is beszélek, amit minden épeszű és nem elfogult ember láthat a két mellékelt légifotó összehasonlítása után. 

A sportcentrum jelenlegi állapota
Nagyításhoz kattints a képre

Ebben az ügyben nagyon látványosan érzem, és nem tudom kiverni a fejemből, hogy a lépések, a tárgyalások inkább szolgálták azt a célt, hogy a problémát generálják és nem azt, hogy megoldják. Ha igaz az, hogy 2012 február óta nem tud a vállalkozó törleszteni akkor miért volt az első tárgyalás a bankkal 2013 január 24.-én? Ha igaz az, hogy eddig egyszer sem tárgyaltak a befektető és üzemeltető vállalkozóval, akkor hogyan is kell érteni,  "mindet megtettek a problémák kezelésére" bejelentést?

Nézzük a vádakat. A 2007-es előterjesztés mellé csatoltan a mai napig megnézhető a tervezett háromoldalú szerződés szövege. És hála az uraknak a mostani javaslathoz csatolták a közjegyző által hitelesített és aláírt szöveget. Aki veszi a fáradtságot megnézheti, hogy nincs eltérés a kettő közöütt, tehát hamisan állítják, hogy saját hatáskörben mást írtam alá.

A szerződés részletei a közjegyző szerint is megegyeznek az akkori testületi előterjesztésben foglaltaknak.
Nagyításhoz kattint a képre!

Azt mondják kezességet kellett volna vállalni, de én megváltoztatva garanciát vállaltam. Nézzük szintén az Ő papírjukból a határozat szövegét ahol világosan és egyértelműen szerepel a garanciavállalás szó. Mondhatjuk az, hogy ez csúsztatás, nem. Nevezzük nevén, ez az önös politikai érdekből történő hazugság!

Az eredeti határozat
Nagyításhoz kattints a képre

Hogy jó-e ez az önkormányzatnak? Nézzük akkor a polgármester mellett a sajtótájékoztatón ülő ügyvéd levelét a polgármesternek (lsd.lejjebb). Na ha így van, akkor mire is ez nagy hangzavar? Van azért egy apró, vagy nem is annyira apró baj. Ez az említett levél szerepelt az első körben a képviselők rendelkezésére bocsátott anyagokban, majd egyszer csak eltűnt, leszedték az előterjesztéseket tartalmazó tárhelyről. Na de semmi baj mi lementettük azt is és az új verziót is. Hogyan kell ezt érteni? És hogyan kell azt értelmezni, hogy miután kiderült a turpisság, az eredetileg nyílt ülést zárttá nyilvánították és kizárták a nyilvánosságot. Be akarták csapni mind a képviselőket, mind a nyilvánosságot, de legyünk egyértelműek: csaltak az előterjesztéssel!

Az eltitkolt levél
Nagyításhoz kattints a képre!

Ezek tehát a tények, mindenki eldöntheti, hogy mit gondol erről az ügyről. Mindezek alapján, ha nem is örömmel, de állok a vizsgálat elé és bízom abban, hogy az ügyészség is érzi és érti, nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba  belelépni.

Hoffmann Úr!

Komoly feladatok állnak a kerület előtt, ez komoly embereket kíván. Ön nem komoly ember! Elég volt a mások mögé bújó, nemtelen támadásokból, vitassuk meg az elmúlt 8 évet, az örökséget és azt is hogy Ön mit tett eddig Újbudáért. Bárhol és bármikor készen állok Önnel egy nyilvános vitára, akár a Hír Tv-ben is, Ön mondja meg hogy mikor és hol, én ott leszek!

Amikor az Egyesült Királyságban mintegy 15 évvel ezelőtt a Prime Minister közreadta az állam szolgálatában álló alkalmazottak Etikai Kódex-ét, az akciót nagy ováció kísérte, mivel a Miniszterelnök aláírásával minden érintett kézhez kapott egy mindössze 3 hajtogatott oldalból álló mini leporellót (nem alaptörvényt!). Az elegáns papíros egyébként könnyen elfért egy szivar, vagy éppen egy zakó belső zsebében. Sokan oda is helyezték (ill. ott tartják ma is) tették mindezt különösebb felsőbb utasítás nélkül.

Joggal merül fel a kérdés, hogy vajon miért?

Elsősorban azért, mert az érintettek tudták és érezték, hogy, a hivatásuk, a közösségük olyan felemelő, egységet teremtő és tiszteletet ébresztő ethoszát kifejező dokumentumot vallhatnak magukénak, amely mögött:

- van szakmai társadalmi közmegegyezés,
- magas szintű politikai elkötelezettség és támogatás,
- a politika nem vár el és nem követel meg tőlük többet, mint amiben a politikusok maguk is példát mutatnak,
- a mindössze 12 pontból álló prioritáskövetelmény olyan közös érték, amely róluk és nekik szól, s nem a fejük fölött lett megalkotva, ill. kitalálva,
- az egész mögött van, egy valóságos etikai infrastruktúra és jelentős hagyományok, amely nélkül az egész csak kívánsággyűjtemény

Feltétlenül ez jut az ember eszébe, amikor azt a jó hírt olvassa, hogy a kormányzat, jelesül a KIM társadalmi vitára bocsátja az un. Zöld Könyv-et. Ez a 20 oldalas szemelvénygyűjtemény óhatatlanul előrevetíti annak kockázatát, hogy hamarosan Etikai kódex „cunamik" zúdulnak rá a közszférára. S fennáll annak a veszélye is, hogy terjedelmes, túlbonyolított kódex könyvek kerülnek közreadásra, amely-a vegzatúrán kívül- semmire sem lesz jó. Hiszen az etika világa sehol nem erről szól. A dokumentum megalkotása előtt érdemes lett volna például megnézni az OECD honlapját, ahol figyelemreméltó és működőképes magatartási kódexekre lelhetünk. S talán még annak is érdemes lett volna utánanézni, hogy miként kezelik máshol az un. Conflicf of interest problémáját, mert leginkább ez az amiben évtizedek óta nem tudunk előrelépni. (ha nem ezt tesszük, akkor úgy járunk, mint a mellékelt kisdobos vagy úttörők  pontjai és a kormányablak viselkedési szabályok! Még jó, hogy ez utóbbi  legalább 7 pontos!)

Az is fájdalmas visszalépés, hogy az etikai elveket nem a szakma, hanem az állam felülről kívánja megmondani. Sokkal hitelesebb lett volna, ha a már működő Magyar Kormánytisztviselői, vagy Magyar Rendvédelmi Kar tűzte volna mindezeket zászlajára. Ha már a munkavállalói érdekképviseletek ezen a pályán ennyire nem játszanak, s immár nem is látszanak. A Zöld Könyvben érintett 16 un. hivatás etikai követelménnyel egyébként nem lenne semmi gond, ha azoknak lenne bármilyen erkölcsi, vagy szakmai fedezete. A szép elvek azonban a napi gyakorlatban nem állják ki a hitelesség próbáját.

Elegendő csak arra utalni, hogy akik ezt papírra vetették azok kormánytisztviselői küldetésük mellett tényleg nem folytatnak egyéb kereső tevékenységet (pl. egyetemeken)? Amennyiben igen, de ezt önzetlenségből, ingyen és bérmentve teszik, akkor tisztelet és becsület illeti őket. Amennyiben nem, akkor, hogyan is van ez?

(Egy nagy haszna biztosan lesz, mert aki elolvassa a Zöld Könyvet az végre választ kap arra, hogy mi is az un. "szóró ajándék". Mert ha Önök eddig nem tudták volna: az, a protokoll ajándék altípusa!-Köszi!)

Legyünk azért optimisták. Meglátjuk milyen Etikai Kódexek születnek. Örvendetes, hogy végre ezen a területen is történik valami. Egyenlőre azonban az embernek az az érzése, hogy jobban jár, ha felüti Julian Crouch és Phelim Mcdermott, egyébként a Rémvarieté műfajába tartozó munkáját, amelynek a címe: JÓGYEREKEK KÉPESKÖNYVE (A magyar változatot egyébként Parti Nagy Lajos gondozza) és abból egy picit többet tud meg!

Csak a hangom miatt nem lettem énekes, avagy mindenkinek van egy története….!

Mi lehet alkalmasabb, mint a saját blog, hogy egy „sajnálatos” esemény és annak szerintem intelligens és kulturált válaszát a hálás utókor számára megőrizzük, és egy picit elmerengjünk az üzenetéről. A jelenlegi polgármester a saját frakciójának ülésén, érezve az eredménytelenség kapcsán erősödő elégedetlenséget, az előző ciklus alpolgármesterét, aki jelenleg ellenzéki képviselő és nem utolsó sorban egy párt országos elnökségi tagja, a vádlottak padjára küldte volna! És itt az igazi kérdés az, hogy a döntésképtelenség és a víziók, ötletek hiányát miért kell mindig és mindenhol agresszivitással kompenzálni. Annyiszor, de annyiszor láttuk már azt, amikor valaki az alkalmatlanságának szintjére emelkedik és feszeng a szerepében.

Nem kell, van megoldás! És kell, illik ilyenkor mondani valamit! Mondjuk azt, hogy bocs, vagy igen kemény vagyok, ezt várom el majd tőletek is. A gyerekeimnek is ezt fogom tanítani. Wieszt János akkor kellett, most bűnhődjön. (tényleg senki nem kérdezte meg a Fidesz frakcióban, hogy mit tud Bács úr erről a dologról?)

Álljon itt tehát a levél, amit ennek az ügynek a kapcsán az érintett szereplő válaszolt és persze, egy következmények nélküli országban, ahogy másnak sem, ennek sincs semmi visszhangja és nincs válasz. Talán majd 1,5 év múlva!

Tamás!

 A napokban többször eszembe jutott az a nap, amikor megtudtam, hogy Te leszel a Gyula kihívója. Nemcsak azért örültem, mert nem más lett a befutó, hanem azért is, mert biztos voltam benne, hogy ha Te nyersz, akkor normális világ lehet a kerületben: a Te mentalitásod, habitusod másra nem is alkalmas. Aztán kiderült, hogy tévedtem. Sokat írhatnék a győzelmed utáni átalakulásodról, de nem teszem, már nincs értelme. Te már nem az az ember vagy, akivel jókat lehetett beszélgetni, vitatkozni, akit nem darált be a politikai árokásás őrülete, mint oly sok embert, mindkét oldalon.

Persze a helyzet és benne mindannyian megváltoztunk, az elmúlt években a politika valószínűleg egyikünkből sem az előnyös tulajdonságokat hozta felszínre. Te viszont a napokban átléptél egy határt: olyanokkal kerültél egy platformra, akiket korábban Te is mélységesen megvetettél. Tényleg nem értem miféle átalakulás, aminek a vége az, hogy engem a vádlottak padján akarsz látni? Tényleg nem értem, hogy miféle örömet okozna Neked, kétgyermekes családapának, egy másik kétgyermekes családapát csak azért börtönben látni, hogy tovább leplezhessétek eredménytelenségeteket a beteges visszafelé mutogatással? Tényleg nem értem, hogy miért gondolod még mindig úgy, hogy nem a teljesítményeddel, hanem egyéb eszközökkel kell nyerned? És tényleg nem értem, hogy miként lett az egykori Hoffmann Tamásból egy gőgős politikus, aki a politikai ellenfeleit nem legyőzni, hanem megsemmisíteni akarja?

Hidd el, semmi sem tart örökké, nálunk nagyobb és jobb politikusok is megbuktak már. Te sem leszel polgármester a világ végéig, legfeljebb még másfél évig, mert már mindenki tudja, hogy nem Te leszel a következő jelölt. Utána mit vársz például tőlem, vagy azoktól, akiket megpróbáltatok tönkretenni, emberileg, politikailag, egzisztenciálisan? Mire számítasz, ha esetleg úgy alakul, hogy újra lesz valami szerepünk a kerületben? Beülünk egy pohár sörre, dumálunk egy jót és ott folytatjuk, ahol 2010-ben abbahagytuk? Hasonló jókat kívánjak neked, vagy veregesselek hátba, hogy ez jó dili volt? És ha újra nem lesz munkád, akkor megint állásért fogsz kopogtatni a komcsiknál? (emlékszel még a Wieszt Janira, ugye?) Vagy legyünk mi is olyanok, mint Te és kis csapatod, vegyünk fel mi is egy Szilágyit, és töltsük azzal a drága időt, hogy a vélt vagy valós seftjeidet bogarásszuk naphosszat, hátha találunk valami kis szabálytalanságot? (amúgy Te is és én is tudom, hogy mire használjátok az ügyvéd kartársat...) Vagy mi is úgy rúgassunk ki egykori barátokat, mint a bűnözőket, ahogy tettétek az Andrissal, aki legalább annyit ártott Neked, mint én. Ilyeneken kellene gondolkodni a hátralevő időszakban, hátha még nem késő.

Egy valami mégis vigasztal. Bájos kívánságod nemcsak nálam, de nálatok is kiverte a biztosítékot. Nemcsak a pártbéli ellenfeleid, de egyre csökkenő szövetségeseid, vélt vagy valós barátaid is elképedtek azon, amiket rólam mondtál, nekem kívántál. Ez még nekik is sok, ahogy hallom, több helyről.

Marci

Az Ő története, tehát az, hogy a hangja miatt nem lett énekes és a képessége és az erkölcsei miatt pedig komoly politikus és vezető sem. És minderről nekem pedig az a graffiti jut szembe: Téged mi zavar jobban a tudatlanság vagy a közöny? Nem tudom és nem is érdekel!!

Ezt a blogot, bár az első fokú ítélet apropóján indítottam, de jeleztem, hogy inkább a várossal és a kerülettel kívánok foglalkozni. Ahhoz, hogy a tételek érthetőbbek legyenek, álljon itt egy alapvetés, hogy miként is gondolkozom az önkormányzatiság átalakításáról és ezen belül is, különös tekintettel, a Főváros és a kerületek viszonyáról. Ezután jöhet majd a részletesebb értékelése a kerület elmúlt időszakának.