Budapest jövője a jövő Budapestje!

A rendszerváltás utáni demokratikus, alkotmányos rendszer fontos és sikeres alapeleme volt a közvetlenül választott települési önkormányzat. Minden olyan szándék, politikai döntés-előkészítés, amelyik egyes település szintekhez kötve csökkenti ezek számát, vagy részlegesen korlátozza önállóságát a demokratikus európai normákkal szembe halad. Ahogy a legkisebb lakóközösséget, akár egy 4 lakásos társasházat is megilleti a saját életét meghatározó döntési jog, úgy ennek az alapelvnek vonatkoznia kell a helyben lakók közösségére, legyen bármekkora méretű is a település.  Sokat eláruló jelzés volt az új Alkotmány elfogadásánál a helyi közösségek döntési jogosultságának kihagyása, de a most napvilágra került átalakítási elemek, ezek szellemisége világossá teszi, hogy az önállóan, a település érdekében működő önkormányzatok a következő vesztesei lehetnek a „fülkeforradalomnak”!

Ezért azt mondom: El a kezekkel az önkormányzatoktól!

Nincs egységes, mindenre használható modell a világban arra, hogy miképpen, milyen méretekben és milyen hatáskörrel kell vagy lehet a helyi autonómia intézményeit megszervezni.  Ezért hibás és hamis az a szembeállítás, hogy a kevés és nagy a jó - a sok és kicsi pedig elavult és rossz hatékonyságú. Ha igaz az, hogy a posta megszűnése, egyes vasút szárnyvonalak bezárása egy település halálához vezethet, ahogy ezt ellenzékben a mai kormánypártok hangoztatták, akkor a „felelős vezető” és/vagy a testület megszüntetése ténylegesen elvezethet egyes térségekben a települések teljes ellehetetlenüléséhez. Ez a XXI. századi orbáni falurombolás igazi példája!

Az elmúlt 21 év tapasztalata alapján szükséges a reform ezen a területen, de ez csak és kizárólag a rendszer korrekcióját és tovább építését és nem a leépítését és ellehetetlenítését jelentheti.

A cél az kell, hogy legyen, hogy bővüljön az ellenőrzött mozgástere az önkormányzatoknak alkalmazkodva az uniós szokásokhoz és normákhoz, fogalmazódjanak meg az új, korszerűbb feladatmegosztás szempontjai, legyen lehetőség a hatékonyabb feladatellátás céljából társulások létrehozására és mindennek a célja és lényege a helyi közszolgáltatás színvonalának emelése kell hogy legyen.  Rossz és álságos az megközelítés, amelyik a „nem lehet mindent mindenhol” elvét próbálja vezérgondolatnak megfogalmazni! Helyes az, ha a „mit lehet mindenhol minimum szolgáltatásként biztosítani” elvet helyezzük a gondolkodás középpontjába és engedjük, sőt segítjük a lehetőségekhez és a helyi szokásokhoz igazodó többletvállalások megteremtését.

A magyar önkormányzati rendszerben igazi tartalék, valódi mozgástér kizárólag három helyen található. A túlzott eladósodás és hitelfelvétel folyamatos hangoztatásával hamis színben állítják be a településeken felelősen gondolkodó és gazdálkodó önkormányzatokat. Ráadásul az önkormányzati hitel teljes állománya a települések alig 8 %-án halmozódik fel és ebben is élen járnak a megyék, a nagyvárosok /többségében FIDESZ vezetésű önkormányzatok/, akik az eddig hallott koncepciók szerint újra nyertesei lennének az átalakításnak!

Három helyen kell és lehet határozottabban lépni: a megyék/régiók; a nagyvárosok és agglomerációjuk és a főváros/kerületek viszonyában. Ez lehet a valódi reform demokratikusan, hatékonyan és átgondoltan.

Hogyan  tovább főváros?

A fővárosnak az országban betöltött különleges szerepére tekintettel speciális elbírálást és törvényi szabályozást igényel. Kell és legyen egy modern, európai Fővárosi Törvény, hiszen ez nem egy a települési önkormányzatok közül. Az itt élő emberek egyszerre érzik magukat lokálpatriótaként fővárosinak és saját kerületük polgárának. Szükséges és fontos a jelenlegi kétszintű közigazgatási rendszer fenntartása, az önállóan választott és hatáskörrel rendelkező kerületekkel és a közvetlenül választott polgármesterekkel. Nem támogatom az átnevezésekben világcsúcsot döntögető új fővárosi vezetés törekvéseit a kerülethatárok át vagy újra szabásával kapcsolatban. El a kezekkel a kerületektől! A következő időszakban a közvetlenül választott főpolgármester mellett maradjanak meg a közvetlenül választott kerületi polgármesterek és testületek is. Minden próbálkozás, amelyik ezt a politikai területet centralizálni kívánja, ellentétes az itt élők érdekeivel. Ugyanígy nem kérünk az állam által dróton rángatott „főispán” túlzott hatalmából sem. A kerületek összefogásával, józan, szerves együttműködésével és egy jól szervezett professzionális fővárossal hatékony és élhető várost teremthet Budapestből.

Ugyanígy nem támogatjuk egy esetleges Budapest Minisztérium létrejöttét sem, különösen egy olyan hatalom esetében, aki eddig minden lépésével azt bizonyította, hogy nem képes, csak szavakban, demokratikusan, az európai normák szerint működni (lsd.: Médiatörvény, Alkotmánybíróság, Nyugdíjpénztárak.)

Működő várost, de hogyan?

Mindezen alapelvek mellett természetesen szükséges a mostani rendszer hatékonyságát javítani. Ez a feladat a struktúra szétverése nélkül, a hatáskörük újragondolásával könnyen megoldható. Általános alapelvként megfogalmazható, hogy a főváros egészéért a Fővárosi Önkormányzat felel, ezért, az egységes városszemlélet megvalósulása érdekében minden olyan hatáskör, eszköz és vagyonelem, amelyik a városfejlesztéssel és a városüzemeltetéssel kapcsolatos, az a Fővároshoz kerül, ami pedig az emberek szempontjából alapellátásnak, alapszolgáltatásnak minősül, úgymint egészségügyi, oktatási, szociális, kulturális, ifjúsági és sport alapellátás, az a kerületekhez kell, hogy kerüljön. Lehetővé kell tenni mindeközben, hogy a kerületeket érintő fejlesztési ügyekben az átfogó stratégiák kialakításában egyeztetési kényszere legyen a mindenkori fővárosi vezetésnek. Ezt törvényi eszközökkel (ti. részvétel a Közgyűlés munkájában) vagy még elegánsabban a politikai egyeztetés módszerével, mondjuk egy Polgármesteri Kerekasztal létrehozásával. Ezen körön belül érdemes újra gondolni a vagyonmegosztás áttekintését, az adó beszedés és kivetési, de még inkább a megosztás kérdését. A forrásmegosztás új és hatékonyabb arányait, a közterületek használatából és a parkolásból befolyó bevételek kezelését.

Így lehet elérni az erős Főváros, erős kerületek boldog állapotát, de olyan szereplőkkel, akik a város polgárainak érdekében erősek a központi hatalommal szemben és nem fordítva.