Nem szeretném mártírrá emelni magam, még összeesküvés-elméleteim sincsenek, de a tegnapi nap mindenképpen tanulságos volt. Na, nem az ítélet, arról sokat írtam már, hanem annak tálalása az ujbuda.hu oldalon.

Azon persze nem lepődtem meg, hogy nyáron, amikor arról lehetett írni, hogy az ügyész felfüggesztett börtönt kért ránk, akkor a kerületi honlap még a tárgyalás ideje alatt kirakta a cikket és még aznap egy újabbat, ugyanebben a témában. Tegnap kora délután is kikerült egy rövid cikk az ítéletről, semleges, de korrekt hangvételben, rendben is volt. Nem sokkal ezután felraktak még egy anyagot, az én közleményemből csináltak egy rövid összefoglalót, egyébként ez is korrekt anyag volt.

Itt akár véget is érhetne a történet, akár még azt is mondhatnánk, hogy rendben kezelték ezt az ügyet, még ha nem is lehetett nekik könnyű. Azonban néhány óra múlva még egyszer megnéztem az oldalt, és a második anyagnak már hűlt helye, levették mindenhonnan. Még mielőtt bárki azt gondolná, hogy ezen kiakadtam, elkeseredtem, felháborodtam vagy megsértődtem, akkor rögtön jelzem, hogy nem! Nem tudom a mosolynak vagy a nevetésnek milyen fokozatai, fajtái vannak, talán a szánakozó, sajnáló lenne erre a legjobb jelző. Aztán magam elé képzeltem azt a szerencsétlen főszerkesztőt vagy szerkesztőt, aki felrakta ezt az anyagot, majd Bástya elvtárs telefonja után remegő kézzel, verejtékes homlokkal törölte ki az egészet, mint ahogy a gazdái szeretnék kitörölni azz az egész 8 évet, amit én Újbuda polgármestereként dolgoztam. Elképzelem azt a telefont is, amin persze már nem nevetek, mosolygok. 2012-ben még előfordulhat olyan, hogy levetetnek egy anyagot egy közszolgálati oldalról. Azt már „megszoktuk”, hogy nem engednek kirakni anyagokat, magukat tömjénezik, ez ellenvéleményeket durván elnyomják, de azt, hogy levegyenek, kitöröljenek egy anyagot, az tökéletesen jellemzi ennek a kurzusnak a hozzáállását, hatalmi gőgjét és persze hatalommániáját.

Nem értik meg, képtelenek megérteni, hogy egy kerület, egy város történetéből nem lehet semmit és senkit kitörölni. Hozzá lehet rakni valamit, de ahhoz alkotni kell, hogy bekerüljön oda bárki vagy bármi. Rombolásból nem lesz semmi új, maradandó. Rövidtávon persze lehet retusálni, törölni, rombolni.

Előbb-utóbb azonban az élet mindent a helyére tesz.

Molnár Gyula

ps.

Hogy senkiben semmi kétely ne maradjon, a fentieket kollégáim megörökítették, mert pontosan tudjuk, hogy kikkel állunk szemben, milyen szabályok szerint játszanak velünk szemben.

ujbuda.hu kora délután

ujbuda.hu este